Óvd és tett jobbá környezeted!

Na lássuk, hogy be tudok-e ágyazni egy linket egy videóra... Sajnos angolul van, de az üzenet elég egyértelmű, és amúgy is kevés a szöveg. A mottó: Óvd és tett jobbá környezeted!


Még több ilyet! (angol)

Rend a lelke

Bár nincs újév, mégis szörnyű fogadalmak fogantak meg fejemben: komoly erőfeszítések árán elhagyom a rendetlenség káoszába fulladó egyének népes szekértáborát; biztos vannak olyanok odakint, akik képesek rendet vinni a rendszerbe és én is hozzájuk szeretnék tartozni. Valahogy ezidáig a "nincs hely, nincs idő, nincs energiám, nincs stb." bűvös sokszögében éltem, de rájöttem, hogy igazából ezeket a dolgokat fel tudom használni a magam előnyére vice versa, szóval ez amolyan kibékülésféle akar lenni szemben az eddigi "ellenséges" viszonnyal.

Tappancsnyom a lökhárítón

Vettem tappancsos matricát a kocsim lökhárítójára. Néztem múltkor, hogy elég karcos, hát most szép új lesz, de erről majd máskor!

Emellett aláírtam egy online petíciót is az állatkísérletek ellen, a 37264-as sorszámot sikerült letépnem.

Ezek állatok

Ez itt csak egy rövid bejelentés lenne az élet nagy dolgairól: úgy döntöttem, hogy olyasvalakivé válok, aki felelősséget vállal azokért az állatokért/növényekért akikről egyszer így döntött—mármint hogy felelősséget vállal értük. Amolyan kis herceg féle dolog...

Mi van velem?

Na jó, de akkor mi van velem? És egyáltalán ki vagyok én? Hát barát, családtag, régi osztálytárs, ilyesmi. Szóval megfordítva a dolgot Ti vagytok a célközönség, de arra gondoltam, hogy azért majd írok egy-két bejegyzést, ami közérdeklődésre tarthat számot. Elvégre nyertem egy zöldkártyát és 2005-ben kijöttem az USA-ba, és talán többen vannak, akiket érdekelnek a részletek/buktatók/tapasztalatok. Aztán majd' 2 évig egy törvényszéki szakértői programot fejlesztő cégnél dolgoztam és pl. szeretném megosztani a nagyérdeművel, hogy mire jutottam a jelszavak biztonságos tárolását illetően. Ezen (szakmai) "cikkeket" angolul fogom megírni, azt hiszem, járatos ebben a témában, az úgyis bírja a nyelvet, a többi meg marad magyarul, mert ezt a nyelvet meg én bírom jobban, és a legtöbb barát/családtag/régi osztálytárs (lásd fent) szintúgy.

Hát itt volnék

"Mi van Veled?" hangzik el az obligát kérdés az Internet burjánzó vadhajtásain keresztül. Van itt email, messenger, skype, miegymás. Persze ez egyrészről jó a távolba szakadt hazánkfiának hisz' így mégsem szakad olyan távolba, másrészről némi ciklikus redundanciával is jár, jelesül ki bírná mindezt mindannyiszor leírni. Már ha van mit...

Szépen lassan megfogant hát a fejemben a gondolat, hogy mi lenne, ha—követve más [irónia]"úttörőket"[/irónia] ezen az úton—jómagam is írnék egy amolyan blogot, mert az jó.

Meglátjuk, és mivel ez nem csoda, így nem csak három napig fog tartani.